A március enyhe idővel köszöntött ránk, első napjaiban elolvadt hó, elnéptelenedett a madáretetők környéke. Az itthon telelő madaraink, mint a széncinke, erdei pinty, zöldike, énekelni kezdtek és territóriumaikat védeni. Megjelent néhány délről visszatérő faj is, mint a seregély, erdei- és mezei pacsirta. A néhány napos optimizmus után azonban jött a hidegzuhany, újra visszatértek a fagyos éjszakák és a havazás. Ilyenkor ismét nagy segítséget jelent madarainknak a folyamatos etetés, hiszen épp úgy nehezen férnek hozzá természetes táplálékukhoz mint tél derekán.
A madarak “előrelátását” mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyébként messze északon fészkelő téli- vagy fenyőpintyek ismét nagy számban jelentek meg a dúcetető környékén. Ezek szerint bele se vágtak a nagy vándorútba, itt maradtak a környéken, hiszen északabbra (Magyarországon gyűrűzött fenyőpintyeket költéskor Norvégiában és Oroszország északi részén fogtak vissza) még zordabb idő várta volna őket.
Etessük tehát továbbra is a madarakat!
(hasonló témájú cikk a Szabadság napilapban)
